Az emberi, családi történeteink mentén tanuljuk az élet dolgait. Fejlődünk, változunk életünk végéig.
Felnőtt nők, férfiak, anyák, apák majd nagyszülők leszünk. Életünk tele van emlékezetes pillanatokkal, helyenként nagy tanulságokkal, kisebb-nagyobb buktatókkal, hihetetlen megélésekkel, örömmel, bánattal. Hogy mindezzel mit tudunk kezdeni, azon is múlik, hogy korábban mit tanultunk, milyen mintákat láttunk a saját családunkban. Az életünk nem minden szakaszát éljük tudatosan, de amikor megszületnek a gyerekeink, arra vágyunk, hogy nekik mindenből több és jobb jusson! Ilyenkor még arra is hajlandóak lehetünk, hogy új dolgokat tanuljunk, nyitottabban, elfogadóbban látjuk a világot. Akkor találkoztam a családterápiával, amikor a negyedik gyermekem megszületett. Úgy éreztem, hogy egy nagycsalád összetartása és a gyerekek nevelése tőlem is többet kíván. Nagy élmény volt a családterápiás képzés évei alatt Rátay Csabát, Barát Katalint hallgatni, ismerkedni a szakmával, tanulni tőlük és a családoktól is. Hihetetlen öröm számomra, hogy a családok megtisztelnek bizalmukkal, elmondják történeteiket és azt a reményt kapom tőlük, hogy az együtt töltött hosszabb-rövidebb időszak után tisztábban látják saját életüket, szerepüket a családjukban, lehetőségeiket a változásra, megújulásra. Ez az élmény az, ami miatt hétről hétre leülünk egymással beszélgetni.